2011.08.10

2011 augusztus 10. | Szerző: NagyI |

Köszönöm akik biztatóan szóltak hozzám és netán  még imára is fogták értem a kezét.10 órakor is lehet kicsit szorítsatok értem,nagyon félek.

Mab kedves!

Köszönöm figyelmeztetésed!

Sajnálom,hogy ennyire rettenetes dolgot követtel el ellened és mindazok ellen kik netán olvasnak engem.

Nem mentségként,de infúzióval a kezemben és erős fájdalomcsillapítókkal telenyomkodva írok és a legkisebb gondom jelen pillanatban,hogy utánaolvassak és javítsam a helyes írási hibákat.

Mivel ez ennyire zavar téged megígérem,hogy többé nem írok.

Azon vagyok,hogy rendezem soraimat bocsánatot kérjek azoktól kiket akár kicsit is megbántottam volna bármi jelentéktelenségért.

Enged meg,hogy tőled is ezt tegyem.Bocsáss meg,hogy írok ,hogy még élek,Jól tudom már nem kéne!

Hidd el jelen pillanatban én és azt kívánom,hogy bárcsak elmennék,ottmaradnék a műtőasztalon!

Köszönöm a figyelmeztetést a hibámra!

Szeretettel kívánok neked és mindenkinek kellemes,szép napot!