2011.0827

2011 augusztus 27. | Szerző: NagyI

 Itt vagyok.Bár megígértem,nem írok,de leakarom írni,hogy sikeres átestem és még itt vagyok.

2011.08.10

2011 augusztus 10. | Szerző: NagyI

Köszönöm akik biztatóan szóltak hozzám és netán  még imára is fogták értem a kezét.10 órakor is lehet kicsit szorítsatok értem,nagyon félek.

Mab kedves!

Köszönöm figyelmeztetésed!

Sajnálom,hogy ennyire rettenetes dolgot követtel el ellened és mindazok ellen kik netán olvasnak engem.

Nem mentségként,de infúzióval a kezemben és erős fájdalomcsillapítókkal telenyomkodva írok és a legkisebb gondom jelen pillanatban,hogy utánaolvassak és javítsam a helyes írási hibákat.

Mivel ez ennyire zavar téged megígérem,hogy többé nem írok.

Azon vagyok,hogy rendezem soraimat bocsánatot kérjek azoktól kiket akár kicsit is megbántottam volna bármi jelentéktelenségért.

Enged meg,hogy tőled is ezt tegyem.Bocsáss meg,hogy írok ,hogy még élek,Jól tudom már nem kéne!

Hidd el jelen pillanatban én és azt kívánom,hogy bárcsak elmennék,ottmaradnék a műtőasztalon!

Köszönöm a figyelmeztetést a hibámra!

Szeretettel kívánok neked és mindenkinek kellemes,szép napot!

Most írtam

2011 augusztus 9. | Szerző: NagyI

 Ismét este van s nincs senki ki oltalmazna

nincs senki aki vállamra tenné tenyerét

s biztatna,hogy van ki hazavár még.

 

Hiányzik a dorgálás s féltő fenyítés

jó volna érezni a családom és az emberek szeretetét

szeretném érezni mellettem gyermekem szíve lüktetését

 

Ismét este van s egyedül várom talán

számomra is  van holnap  még

hisz szeretnék érezni sokáig,mert fiatal édesanya vagyok én

bár egyedül vagyok most ,de bennem van az ösztön a lét

 

így élek meg mindenapot s remélek,hogy jönnek még jobb napok

s látok még sok ragyogó napot s esténként nem az ágyamba vagyok,inkább

a gyermekemmel együtt nézem az égen a sok hulló csillagot

Ha írok talán könnyebb lesz

2011 augusztus 9. | Szerző: NagyI

 Az utolsó bejegyzésemben leírtam,hogy átestem egy műtéten aztán rá nem sokára jöttek a rosszullétek,furcsa hangok,fejfájás,vérzés és egy újabb komoly műtét melyen sikeresen átestem.

Ebben az egészben az a szörnyű,hogy sajnos fájdalomcsillapítók nélkül nem bírom és mikor voltak ezek a rohamok volt olyan ember ki megkért,hogy tartsam be az orvos utasításait,mert szerintem azt hitte,hogy drogos vagyok,sajnos tényleg tartalmaz ilyen szert a tapaszom,de nem önszántamból,élvezetből kell használnom és sokszor nem is használom,mert rosszul vagyok tőle.

Ha tudná az illető,hogy soha nem ittam alkoholt,soha nem dohányoztam és megvettem azokat kik élvezetből drogon élnek.Nem kívánom neki soha,hogy hasonló cipőben járjon és alkalmaznia kelljen.

Nagyon-nagyon rosszul esett és azóta is bánt a dolog,hogy szinte lenézet,megvetett ezért.

Sajnos a betegségem óta sorozatosan csalódom az emberekben és mindenki magamra hagy szinte attól tartva,hogy ragályos,elkaphatja.

A három héten háromszor látogattak meg,komolyan mondom,hogy nem is tudom miért küzdök,hiszen senki nem szeret.

Na leírtam hirtelen a gondolataim,leírtam a bánatom,holnap ismét egy megpróbáltatás elé nézek,így egy ideig nem írok,mondom ezt magamnak,mert a kutyát nem érdeklem,nem hiányzok senkinek.

Persze biztos az én hibám,hogy ennyire magamra maradtam